Azt hiszem, a gasztronómiát illetően is épp úgy tele vagyunk előítéletekkel, mint az élet sok más területén. Szeretjük azt hinni, hogy a franciák csigazabálók, az oroszok vodkát isznak víz helyett, Amerikában pedig minden óvodásnak hamburger a jele vagy hot-dog. Esetleg kóla. A kínaiakról pedig "köztudott", hogy úgy használják a receptekben a macskaaprólékot, mint mi a paprikát. Persze igyekszünk jól nevelt, kulturált európaiként viselkedni és magunkban - vagy legalábbis az országhatáron belül - tartani sztereotípiáinkat és alkalmanként külföldön járva nem hangoztatjuk véleményünket. Sőt, meglátva az adott ország pozitívumait, tán még meg is győzzük magunkat: "
Lehet, hogy ezek nem is olyanok..." Igen ám, de ez nyilvánvalóan csak is addig működik, amíg olyan támadhatatlan bizonyítékot nem látunk, melynek okán azonnali hatállyal kicsúszik belőlünk, hogy
"
Na, ugye megmondtam!!!" Vérszemet kapunk, rögvest levetkőzzük az illedelmes turista kényelmetlen jelmezét és a körülöttünk állókról tudomást sem véve igyekszünk megörökíteni a pillanatot, hogy otthon elújságolhassuk mindenkinek:"
De, ezek tényleg olyanok! A saját szememmel láttam!" Kaliforniában sem történt ez másként :) Most már én sem hiszem el senkinek, hogy a nagyobb városok kínai negyedében nincsenek kisállat viadalok, ahol győztes jószág parizeres kockát kap jutalmul, a pórul járt fél pedig megy a konyhára.
Azt hiszem, a gasztronómiát illetően is épp úgy tele vagyunk előítéletekkel, mint az élet sok más területén. Szeretjük azt hinni, hogy a franciák csigazabálók, az oroszok vodkát isznak víz helyett, Amerikában pedig minden óvodásnak hamburger a jele vagy hot-dog. Esetleg kóla. A kínaiakról pedig "köztudott", hogy úgy használják a receptekben a macskaaprólékot, mint mi a paprikát. Persze igyekszünk jól nevelt, kulturált európaiként viselkedni és magunkban - vagy legalábbis az országhatáron belül - tartani sztereotípiáinkat és alkalmanként külföldön járva nem hangoztatjuk véleményünket. Sőt, meglátva az adott ország pozitívumait, tán még meg is győzzük magunkat: "Lehet, hogy ezek nem is olyanok..." Igen ám, de ez nyilvánvalóan csak is addig működik, amíg olyan támadhatatlan bizonyítékot nem látunk, melynek okán azonnali hatállyal kicsúszik belőlünk, hogy 
"Na, ugye megmondtam!!!" Vérszemet kapunk, rögvest levetkőzzük az illedelmes turista kényelmetlen jelmezét és a körülöttünk állókról tudomást sem véve igyekszünk megörökíteni a pillanatot, hogy otthon elújságolhassuk mindenkinek:"De, ezek tényleg olyanok! A saját szememmel láttam!" Kaliforniában sem történt ez másként :) Most már én sem hiszem el senkinek, hogy a nagyobb városok kínai negyedében nincsenek kisállat viadalok, ahol győztes jószág parizeres kockát kap jutalmul, a pórul járt fél pedig megy a konyhára.
