Cleveland, joystick, salsa

 Asszem "alkotói válság" van :) Legalább is, ha nagyképű akarnék lenni, biztos erre fognám. Valahogy nem akaródzik kiadni magamból két értelmes mondatot se, vicceset meg pláne. Vagy azért van, mert megint tök jó volt minden Clevelandban és nem tudok sok újat mondani a tavalyi partyhoz képest vagy mert kezd már betenni a sok munka, meg sulis elfoglaltság és a kedélyes írogatás nélkül is bőven el vagyok havazva. Megen fél 1 van, olyan hajnali fajta, reggel újra kelés korán, de még bennem a kávé, ami a feszített tempójú beadandó írásához szükségeltetett. Na, azért az idei Magyar Bál semmiképp sem maradhat ki, nagyon jól éreztük magunkat. Már pénteken estére összeverődött a banda és indultunk a Pigniczky-féle ruhakölcsönzőbe, ahol ismét egy rakat szmoking, magyar ünneplős ruha, báli cucc férfiba-nőbe fogadott minket. Amíg a lányok próbálhatták a rájuk valót, mi a két tízen éves gyerekkel játszottunk autóversenyzőset, olyan joystickkal, ami be se volt dugva a gépbe... Mondanom sem kell, csunyául meg lettünk alázva. A verseny hevében észre sem vettük, hogy a legkisebbik gyerek, a lány, fáradtságtól vezérelve és szülői, testvéri kontroll híján szépen megalmolt magának  a sarokba, összehúzta kezét-lábát és jóízűen nekifogott aludni, mint egy jószág a szénakazalban. Konkrétan csak egy szőke hajpamacs világított ki a kanapé meg a fikusz mögül. Miután mindenki összeválogatta magának a méretben igen, de színben és stílusban közel sem hasonló darabokat, elköszöntünk, leléptünk és meg sem álltunk a belvárosi salsa klubig, ahol péntek este lévén élőzene, latinos figurák és non-stop tánc fogadott minket. Élve a lehetőséggel mindenki elsajátított pár alaplépést, aztán úgy megtetszett a buli, hogy háromszor indultunk el hazafelé és végtére is csak azért hagytuk el a placcot, mert felkapcsolták a villanyt. Szombaton tiszteletkörök és pár váltózó mértékben érdekes előadás (a Tőkés Lászlós, romániai forradalmas, orosz titkosszolgálatos, összeesküvéselméletes példának okáért kifejezetten tetszett), némi lánymentési akció, majd képzőművészetes kiállitás, végül irány a bál. Jót ettünk, ittunk, mulattunk, ismét ezer hála a cleveladni szervezőknek, hogy gondoltak ránk. Vasárnap még visszavittük a szép ruhákat a "kölcsönzőbe" és ráadásnak kaptunk egy finom magyaros ebédet; sör-bor-pálinka majd sonka-kolbász-szalonna és már meg sem kellett állni hazáig.

A kelták és a ragadozók

Torontóra mondják, hogy kicsit európai város, legalábbis európaibb, mint Buffalo, vagy Chicago. Amolyan sziget a nagy amerikai tengerben. Az építészethez nem nagyon értünk, elhisszük, amit mások mondanak, de a lányokat elnézve határozottan otthon éreztük magunkat, kicsit honvágyunk is támadt. Toronto Kanadában van ugyan, de a határátlépés elég egyszerű, végig autópályán mehetünk, az egész megvan másfél óra alatt. Egyik magyar diák szerzett három áron aluli jegyet egy kosár meccsre, igy megnézhettünk egy igazi NBA mérkőzést a Toronto Raptors és a Boston Celtics előadásában. Megcsodálhattuk, hogy az öreg Shaquile O'Neal, hogy gyűri labdát még 38 évesen is. Én meg azt hittem, már rég nyugdijas. Meccs előtt meglepődtünk kicsit, hogy a stadion előtt se rendőrök, se kordon, se semmi. Sőt a Toronto és a Boston szurkolói egy szektorban, egymás ültek, a szünetben ugyanannál a söntésnél álltak sorban és ugyanazokkal a csinos csajokkal fényképezkedtek, mindenféle balhé nélkül.

A jó hangulatú meccs alatt mi is megkívántuk az árpadzsúszt, de amikor megláttuk, hogy egy pohár kommersz sör 1200 Ft, a műanyag palackos Miller meg 1500, akkor gyorsan rájöttünk, hogy nem is vagyunk annyira szomjasak... A fényképek kínai barátunk, Wenjie, jóvoltából születtek, aki mellesleg párttag odahaza. No, nem annyira meggyőződésből, sokkal inkább jövőbeni karrierje reményében; ott még így működnek a dolgok.

Mindenesetre Toronto jó helynek tűnt, bár várost nézni nem sok időnk volt. A meccs után még felmentünk a CN toronyba, amit annak idején Kanada ipari erejének demonstrálására építettek (micsoda komcsi duma) és máig a világ legmagasabb tornya. Már besötétedett, mire felértünk, így nem tesztelhettük le a liftes kislány állítását, mely szerint szép időben és világosban hazáig elláttunk volna.