Barna Remete Pók
Normális?!
Már eleget ajnároztuk Amerika csodálatos helyeit, vízeséseit, a mindenféle ösztöndíjas programokat, meg puccos báli rongyrázásokat; szóval most jöjjön egy kis kritika néhány idegtépő szokásról, megkövesedett maradi dologról, melyek európai ésszel nemcsak, hogy felfoghatatlanok, de egyszerűen az őrületbe kergetnek, ha túlságosan felhúzza magát az ember rajtuk. Buffaloba megérkezvén minden diák ujjongó örömmel várja, hogy valami pingpong asztal méretű motorháztetővel megáldott, 3 tonnás detroiti vassal róhassa a prériket és tölthesse tele a tankot jóféle Jockey Ewing finomította amerikai benzinnel és persze nyakalhassa a whiskyt vödör számra. Utóbbira ugyan a 21. betöltött évig várni kell, de a gázt már 17 évesen lehet nyomni, sőt a "hülye szülőknek" 16 évesen is be lehet inteni az unalmast, innentől kezdve még a rendőr se vihet haza, így előbbi vágyunk maradéktalanul teljesíthető. Annál is inkább, mert egy liter benzin kb. 150 Ft-ba kerül. Pontosabban kerülne, ha lenne liter; de az nincs. Hanem van helyette gallon. És most tessék figyelni, mert durva vizekre evezünk. 1 gallon 3,8 liter.
Tovább lépünk lefelé és megtudjuk, hogy 1 gallon egyenlő 4 kvart, ez esetben 1 kvart 9,5 deci. Fölfelé se jobb a helyzet, 1 hordó 31,5 gallon, vagyis 119 liter. Csődöt mond a normális gondolkodás, a 10 számrendszer, az átlátható megnevezések. 1 kvart 2 pint, vagyis 1 pint 4,7 deci. 1 pint pedig 2 pohár, vagyis 1 pohár 2,4 deciliter. Ami pedig ezután jön, az egyszerűen észbontó, a korrekt váltószámok sikítva rohannak. 1 pohárnak 8 folyadék uncia felel meg, ergo 1 folyadék uncia 3 centiliter. És hogy egy "logikus" mértékegységgel zárjuk a sort lefelé, 1 folyadék uncia egyenlő 2 evőkanállal (normális?!). Joggal vetődik fel a kérdés, hogy mi a bánatnak kell külön megemlíteni, hogy folyadék uncia? Természetesen azért, mert létezik tömeg uncia is! 1 tömeg uncia az eddigi látottaknak megfelelően teljesen könnyen konvertálható 28 grammra illetve az amerikai viszonyok között maradva 16 fontra. Mert ugye 16-tal osztani-szorozni magától értetődően egyszerűbb, mint pl. Európában a 10-zel...
Rögökbe, lábakba, furlongokba inkább bele se fogjunk, megérnek egy külön misét. Nem elég, hogy az amerikai rendszer mérőszámai felfoghatatlan módon viszonyulnak az európaiéhoz, de még saját magán belül is gyalázatos viszonyok uralkodnak. És, hogy egy igazi gyöngyszemmel zárjuk a sort, mely egymaga méltán reprezentálja a szomorú valóságot: 4 centiméter egyenlő 1 és 9/16 incs...Ja, és ha az élelmiszerpiacon is valami igazán különlegeset keresünk, akkor vehetünk magunknak igazi 12 folyadék unciás (355 ml) Coca-Colat igazi üvegben, igazi cukorral(!), igazi arany áron.
Sikágó
ban voltunk a hétvégén, ahogy az itteniek nevezik Chicago-t. Persze mondhatnánk rá azt is, hogy Maffia Város, hiszen itt lakott Al Capone, akinek emlékét, hogy úgy mondjam, még most is aktívan őrzik az örökösök. Magunk részéről nyilván nem bűnözni mentünk; ismét meghívásnak tettünk eleget. Mint CTP-s diákokat, meginvitáltak minket egy kis ismerkedésre, városnézésre, abból az apropóból, hogy amerikai magyar szervezetek üléseztek, konferenciáztak és vártak minket szeretettel. 
Bármennyire is próbáljuk finomítani a dolgot, nem tagadhatjuk, hogy az előadásokhoz irtózatos mennyiségű türelem és kávé szükségeltetett. Félre ne értsük, hasznos volt, fontos volt, csak valahogy nem nagyon tudtunk hozzászólni az elhangzottakhoz, így kicsit motiválatlannak éreztük magunkat az ébren maradást illetően. Kárpótlásként azért kaptunk 10 percet, amiben bemutatkozhattunk és persze egész nap gyakorolhattuk az angolt. Szerencsére, a kötelező programok után lehetett lazulni kicsit; rövid ujjú pólóban várost néztünk, ismerkedtünk. Be kell látni, Chicago szép város és meglehetősen nagy, tekintve, hogy vonzáskörzetét is beleszámítva, több mint 12 millióan lakják...
Megnéztük a Babot, ami egy óriási - ahogy a neve is mutatja - bab alakú tükör, fémből gyurmázva, szépen kicsiszolva. Kívülről a fél város látszik benne, alul-belül pedig nyaktekerős, fejfájdítós optikai csalódások várják a kedves érdeklődőt. Toronyházak is akadtak bőven, az egyikre ingyen is fel lehetett menni. Mondjuk fent nem sokat lehetett látni, hiába voltunk a 96. emeleten, csak miután leültünk egy asztalhoz. Oda meg persze csak akkor lehetett leülni, ha rendeltünk is. Vendéglátóink voltak olyan jó fejek, és meghívtak minket egy italra.
Nem nagyon mertük megnézni az árlapot, inkább kértünk egy sört meg egy ásványvizet. Amíg az italokra vártunk, igyekeztünk kihasználni minden pillanatot, hogy a nem mindennapi panorámában gyönyörködhessünk. Átgázoltunk a dekoratív pincérnéniken, belemásztunk a szerelmespárok koktéljába, és a randevúra érkezett lányoknak is inkább a vakutól lábadt könnybe a szemük, mintsem kedves párjuk szerelmi vallomásától.
Minden elkövettünk, hogy pár percre, igazi vidéki bunkó turistaként rátapadhassunk az üvegre és megörökítsük a nagy pillanatot. Talán az életben nem járunk többet Chicagoban, randizni meg bármikor tud, aki amúgy is ott lakik, úgyhogy nem problémázzon. Estefelé még pont meg tudtuk nézni a tópartot és egyéb "zajos" meglepetésben is volt részünk, avagy megnézhettünk egy igazi performanszot a nagybetűs Életből. Vasárnap még részt vettünk egy román keresztelőn, de mivel egy erdélyi magyar tiszteletes tartotta, a végén azért a magyar himnuszt énekeltük, akár tetszett román testvéreinknek, akár nem :) Na jó, ennyire nem volt revizionista hangulata a dolognak, sőt kellemesen tapasztaltuk, hogy mindenféle
ellenségeskedés nélkül megvagyunk olyan nemzetekkel, akikkel egyébként nehezen értünk szót. Csak egy kis környezetváltozás kell hozzá. Amúgy szuper volt a hétvége, kaptunk egy rakat telefonszámot, email címet, mindenhol szívesen látnak minket, már csak annyi van hátra, hogy ismét a nyakunkba vegyük Ámerikát.Talán jövőre, ha megint jó idő lesz.