Tisztíccsa

Zsolti barátommal - nevezzük őt így, a jövőbeni sértődések elkerülése érdekében :) - egyik ismerősünknek segítettünk amolyan házfelújítási munka félében. Alkalomhoz illő festékes mackó nadrágban, lyukas pulóverben, kezünkben uzsidobozként funkcionáló nejlon zacskóval érkeztünk a helyszínre. A jó munkás embernek kijáró fél liter kakaó, 3 kifli, 20 deka párizsi kombináció Amerikában nem divat, így kénytelenek voltunk beérni a helyi sajátosságokkal. A körülményekre való tekintettel tehát nyilvánvalóan nem a bécsi etikett viselkedési mintáit vettük alapul, de azért így is akadt, mi kicsit szúrta a szemem. Zsolti barátomat egyszer csak azon kaptam, amint egyik mutató ujjával felszólítás nélkül elkezdte vakargatni az orrsövényét. Belülről. Kevésbé szokott zavarni az ilyesmi, feltéve, hogy tőlem tisztes távolságban zajlik. Namerthogyugye a fél méter nemcsak, hogy nem tisztes távolság, de már-már az intim szféra határát súrolja. Első meglepettségemen túljutva, kikerekedett szemekkel, látványosan elkezdtem bámulni, hátha Zsoltika észreveszi magát. Mivel ez nem történt meg (sőt még inkább átszellemülve koncentrált a helyes kéztartásra), én kissé zavarba esve, ám nem titkolt nevelői célzatú hangsúllyal, a következő kérdést tettem fel:

- Zsolti, adjak zsebkendőt?

Erre ő, a turkászásból fel sem nézve, rezzenéstelen arccal és olyan őszintén, mint a ma született bárány, csak ennyit felelt:

- Köszi, nem kell, ez csak száraz takony.

És egy laza mozdulattal a sarokba pöccintette...

Zárásként kérem tekintsék a témához kapcsolódó videót :) Jégcsap!

Niagara

Furán indult ez a blog, amolyan in medias res módjára. Persze voltak előzmények, de a bizalmas infókhoz ezidáig csak a szűk elit fért hozzá :) Ezen most kicsit változtatunk, igyekszem majd feleleveníteni a régebbi dolgok egyikét-másikát. Kezdjük rögtön a helyi nevezetességek talán legismertebbjével, amiről már szinte biztosan mindenki hallott ezt-azt. Igencsak meglepődtem és persze meg is örültem, amikor kiderült, hogy a Niagara vízesés itt van Buffalo mellett, alig pár mérföldre. Most a télen sikerült is megnézni, viszont elszomorodva tapasztaltam, hogy azért annyira nem is nagy. A Föld egyik legnagyobb vízesésével szemben lennének az embernek "elvárásai", ám a helyszínre érkezve kicsit kiábrándulunk.

Mármint úgy értem, gyönyörű látvány - még télen is, amikor szinte már-már zöld színe van a víznek - és nyilvánvalóan rengeteg víz (2,5 millió liter másodpercenként) lefolyik a több, mint 1 km széles vízesésen, de igazából  az egész csak 50 méter magas, ami valljuk be, nem olyan hatalmas, legalábbis én kicsit nagyobbra gondoltam.

Azért, ha valaki erre jár, ki ne hagyja! A vízfal mögötti túra és a zuhatag közvetlen közelébe vezető hajótúra azért nem olyan rossz :) Mivel a folyó az Amerikai-Kanadai határon fekszik mindkét országból turistáskodhatunk (állampolgárságunk és vízumunk függvényében), de azért a kanadai rész az igazi, ott találjuk a Lópatkó Vízesést, az USA-ban pedig az Amerikai Vízesés és a Menyegzői Fátyol Vizes várja a látogatókat. Sajnos ez a természeti látványosság sem menekülhetett meg az amerikai giccsparádétól,  "muszáj" volt kivilágítani, fentebb látható az elrettentő kép...

Egyszer - többé kevésbe teljesen - befagyott a folyó és a vízesés is, igy a jónépek ott sétálgattak a közepén. 2006 óta pedig Nikola Tesla szobrára is fel lehet mászni, télen, csúszós cipőben kimondott izgalmas :)

Washington D.C.

      A washingtoni nagykövetség (gyönyörű cocialista dizájnos épülete) egy Homecoming Forum nevezetű rendezvénynek adott otthont április 17-én, ami az USA-ban élő/tanuló/dolgozó magyaroknak hivatott közösségi élményt nyújtani. Egy kis barátkozás, némi kapcsolatépítési lehetőség, hangulatos borkóstoló :) Helyzetjelentés az itteni fővárosból.

     Egyik buffaloi magyar ismerős - pont az utazás napján - megkért, hogy fuvarozzam a két csemetéjét ide-oda, mert ők nem érnek rá. Reggel bepakolták a gyereküléseket a kocsiba, én intéztem a dolgomat, közben kiderült, hogy az akcióból végül nem lesz semmi, úgyhogy késő délután ki is vették az üléseket. A bökkenő csak az volt, hogy elfelejtették megemlíteni, hogy az egyik gyomorinfluenzás kölök  az előző nap ültő helyében sugárban telehányta apuci autóját a gyereküléssel együtt, amit aztán az én kocsimban szellőztettek ki...

     Na, mindegy, illatosító be, ventilátor fel, ablak le, irány D.C. Messze van, majd' 800 km, ezért csak hajnalban értünk oda, alvás alig, reggel sietés, keressük a nagykövetséget. A helyszínen virágszőnyeg fogad (csak mert hetek óta nem söprögettek...), a fórumot Szombati Béla nagykövet nyitotta, kiváló angolsággal és hamisíthatatlan magyar ő-zéssel; szóval látványosan nem készült, de tűrhetően improvizált. Meghallgattunk még néhány magyar kiválóságot, úgy mint NASA-mérnököt, őssejtkutatót, pszichiátert; ettünk-ittunk egy finomat és  én egy kicsit furán éreztem magam, mert nagykövetet, attasékat, kutatókat jobbára csak a médiában lát az ember, most meg ott ültek két székkel arrébb és egyáltalán nem jártak a fellegekben, nem voltak elszállva maguktól, ugyanolyan hétköznapi emberek mint mi, csak talán egy kicsit többet tettek már le az asztalra :)

Mindenki egy nyelvet beszélt, szó szerint és átvitt értelemben is: a tudomány, a fejlődés, a kapcsolatteremtés és a lehetőségek nyelvét.  Egy pillanatra tényleg elhittem, hogy akár még nekem is sikerülhet. valami hasonló. Kaptam egy kis ízelítőt Amerika jobbik feléből. 

     Késő délután minimális városnézésre is maradt idő és gyorsan megállapítottuk, hogy Washington a magyar fővárossal ellentétben nagyon tiszta, nagyon zöld és még a kutyasétáltató emó suttyók is felszedik a csúnyát, ha végzett a blöki.

     Este borkóstoló, a hétvége talán legjobb műsorszáma :) Egyik finomabb volt, mint a másik, sajtok is kiválóan voltak válogatva, csupán egyetlen szomorú tény árnyékolta be az estét, nevezetesen az USA-ba irányuló magyar bor export katasztrofálisan elkeserítő állapotban van, pedig jobb sorsra lenne érdemes, hiszen kiváló nedűink vannak.

     Vasárnap a magyar misén újabb honfitársakkal találkoztunk, meghívtak agapéra és a maradékot el is csomagolták. Tudták, hogy a csóró diákoknak jól jön :)

Szépjóreggelt!

Hamarosan kezdünk :)

Addig is, a már-már klasszikusnak mondható névadóról röviden: Megveszlek kilóra Amerika :)