A két és fél éves amerikai ámokfutás lassan a végéhez közeledik, gyaníthatóan ez az utolsó itteni bejegyzések egyike, ha nem pont a legutolsó. Kapok az alkalmon és a múlt heti chicagoi bál összefoglalóját segítségül hívva (ez a szó helyes így?) a könnyes szemű búcsúzkodás helyett inkább egy vidámabb hangvételű elköszönésben gondolkozom :) Tehát, így mulattunk mi Amerikában, köszi mindent, good bye :)
Nem igénytelen. Praktikus...
A lyukas zokni jó, hiszen:
A lukas zokni tehát tényleg jó, mert nem igénytelen, hanem praktikus. A következő bejegyzésben a fürdésről fogunk elmélkedni. Nagy pálfordulásra ne számítsatok ;)
- kiválóan szellőzik
- többnyire észrevehetetlen
- alapvetően azért mégis csak zokni, hiszen funkcióját ellátja, még akkor is, ha időnként kicsit kényelmetlen
- könnyű benne körmöt vágni, sőt mindez a körömvágás elhanyagolásával fordítottan arányos (tehát minél tovább halogatjuk a körömröptetést, annál inkább hozzáférhető lesz a célterület)
- ha már vészesen nagy a tátongás, tulajdonképpen mindegy is melyik végéről húzzuk fel (álmos reggeleken kifejezetten előnyös)
- olcsó! vagy akár mondhatnám azt is, hogy ingyenes, hiszen pénzbe nem kerül, bár kétségtelen, hogy a hagyományos módon történő "előállítása" időigényes feladat; hiába, jó munkához idő kell
- kreatív játékeszköz; egy ingerszegény gyerekszobát bármikor feldobhatunk némi logikai fejtörővel...
A lukas zokni tehát tényleg jó, mert nem igénytelen, hanem praktikus. A következő bejegyzésben a fürdésről fogunk elmélkedni. Nagy pálfordulásra ne számítsatok ;)
13
Éppen péntekre esett a 13-a és láss csodát, a télen először, tisztességes hó esett. Váó... Az eddigi 3 havazást, melyek eredménye összesen nem tartott ki 1 napig - nem hogy külön-külön -, nem számolom. Se hó, se zúzmara, fagy is alig, sőt az utóbbi (jó)pár napban már inkább tavaszi, mint téli kabátban jártunk. Ami késik, nem múlik, megérkezett az esti hóvihar és szépen ki is tartott kora délutánig. Az óránkénti hólapátolást mondjuk szívesen kihagytam volna, de legalább volt egy kis testmozgás, nem csak a rendelőben kellett ücsörögni egész nap. Elkapott a művészszellem is, gurítottam egy hóembert. Mielőtt a műelemzők és a kortárs szobrászok beszólnak, szeretném jelezni, hogy van önkritikám, tisztában vagyok a nem túl nagyívű képességeimmel, pontosabban azok hiányával :) Kicsit punkos lett...Busz
Kicsit furán viselkedett a fazon, meg majdnem úgy nézett ki, mint egy csöves, de mivel nem Buffalo elit negyedében ácsorogtunk (meg hát ugye én se voltam sokkal különbül felöltözve) éppenséggel nem tűnt gyanúsnak. A buszmegállóban várakozva valószínűleg a szél sem felém fújt, így engem is meglepetésként ért, hogy a járműre felszállva hirtelen sok lett a hely a csávó körül. Meg a kéthetes ázott kutya szag is villámgyorsan körbelengte azt pár köbméternyi légtömeget. Munka után mindenki nyűgös, fáradt, menne már haza, úgyhogy maradtunk a buszon, húztuk a szánkat és kussoltunk. A buszmegállót jelző táblától 1 méterre álltam, az út széléhez nagyon közel, de a sofőrnek mégis alig akaródzott megállni. Integettem, mint a hülye, rohantam utána, épp, hogy elcsíptem. Alig megyünk két megállót, ott hagy egy komplett csoportot a váróban, majd nem sokkal később, egy szerencsétlen ázsiai fickónak Whoopi Goldberg méretűre kerekednek a vágott szemei, de hiába szugerál, a busz lazán tovahussan. Mondom, ember, ott hagytad a jappót a megállóban, mit csinálsz? Erre jött a válasz, hogy esetleg le akarok-e szállni? Nem, nem akartam, inkább kussoltam.
Kevesebbet aludtam este a kelleténél, úgyhogy álmosan szálltam fel a buszra. Sebaj, volt már ilyen, régen ki van tapasztalva, hogy lehet kellemeset szunyókálni a 25 perces út alatt. Busz végében leül, kapucni felhajt, kéz kitesz, fej ráhajt, szunya bevág. Vághattam, hiába. Az előttem lévő ülésen folyamatosan karattyolt egy afro csaj, idegesen mesélte a telefonba, hogy a fia mennyit gépezik, az apja hogy mászott be az ablakon a házba, a lánya mit panaszkodott, stb. Folyamatosan, egész úton! Magamnál jobban már csak a vonal másik végén lévőt sajnáltam. Előrementem a busz legelejébe, de még ott is hallottam. Nem akartam balhét, nem szóltam, pedig jól beindította a napomat, mégis kussoltam.
Sebaj, kipattant a megoldás. Bosszút forralok. Szó szerint. Már rogyog a babfőzelék a lábosban. Csülök nélkül, babérlevél nélkül. Tisztán, durván. Egész hétvégére meglesz az ebéd, jól betankolok, aztán majd leshettek. Ne aggódjatok, szépen kussolni fogok...
Kalifornia - Ínyencségek
Azt hiszem, a gasztronómiát illetően is épp úgy tele vagyunk előítéletekkel, mint az élet sok más területén. Szeretjük azt hinni, hogy a franciák csigazabálók, az oroszok vodkát isznak víz helyett, Amerikában pedig minden óvodásnak hamburger a jele vagy hot-dog. Esetleg kóla. A kínaiakról pedig "köztudott", hogy úgy használják a receptekben a macskaaprólékot, mint mi a paprikát. Persze igyekszünk jól nevelt, kulturált európaiként viselkedni és magunkban - vagy legalábbis az országhatáron belül - tartani sztereotípiáinkat és alkalmanként külföldön járva nem hangoztatjuk véleményünket. Sőt, meglátva az adott ország pozitívumait, tán még meg is győzzük magunkat: "Lehet, hogy ezek nem is olyanok..." Igen ám, de ez nyilvánvalóan csak is addig működik, amíg olyan támadhatatlan bizonyítékot nem látunk, melynek okán azonnali hatállyal kicsúszik belőlünk, hogy 
"Na, ugye megmondtam!!!" Vérszemet kapunk, rögvest levetkőzzük az illedelmes turista kényelmetlen jelmezét és a körülöttünk állókról tudomást sem véve igyekszünk megörökíteni a pillanatot, hogy otthon elújságolhassuk mindenkinek:"De, ezek tényleg olyanok! A saját szememmel láttam!" Kaliforniában sem történt ez másként :) Most már én sem hiszem el senkinek, hogy a nagyobb városok kínai negyedében nincsenek kisállat viadalok, ahol győztes jószág parizeres kockát kap jutalmul, a pórul járt fél pedig megy a konyhára.Kalifornia - Hippi
Reggel érdekes kocsi gurult be mellénk a parkolóba. Sofőrje egy igazi hippi, leragadt valahol Woodstock környékén, azóta nem változott semmit, csak a szakálla lett hosszabb, nem úgy a járgány, ami szintén kb. abból a korból való volt, igaz, az évtizedek alatt jelentős optikai tuningon ment át. Legomboltunk $2-t a nézelődésért és a fényképezési lehetőségért cserébe, majd a kiadós szemrevételezés közben beszédbe elegyedtünk a muksóval. Két szippantás között örömmel és széles vigyorral egyszerre telefonált és trécselt velünk. Lelkesen mesélte, hogy John 
Lennon bizony Jézusnál is nagyobb próféta volt és hogy a kender még az amerikai alkotmányban is benne van, a bibliáról nem is beszélve. Tipikusan az a fazon, aki hamvasztás után - halotti tor gyanánt - egy barbecue-s kerti parti keretében spangliba tekeri a mutert... Béke és Szeretet, az élet szép. Hogy a liberális világi eszmék és a nihilista kultúra nehogy beférkőzzön elménkbe, a füves okítás után gyorsan meglátogattunk egy 1800-as évekbeli missziós házat. Szép régi épület, ahol érdekesen, szerencsére mégis stílusosan keveredik az európai és a mexikói dizájn. 
Köszönhetően a dél-amerikai befolyásnak, az európaiaknál jelentősen színesebb alkotást láthattunk. Már-már kirívóan élénk dolgokat is szembe jöttek, igaz ezek nagy része a turista boltban volt megvásárolható. A képen látható kegytárgyak talán bizarrnak hatnak első látásra, de szerintem nem giccsesek, sőt kimondottan tetszettek. Ha nem került volna 3000 forintba egy tenyérnyi méretű fa kereszt, még vettem is volna, biztosan lenne helye egy szép nappaliban.
Lennon bizony Jézusnál is nagyobb próféta volt és hogy a kender még az amerikai alkotmányban is benne van, a bibliáról nem is beszélve. Tipikusan az a fazon, aki hamvasztás után - halotti tor gyanánt - egy barbecue-s kerti parti keretében spangliba tekeri a mutert... Béke és Szeretet, az élet szép. Hogy a liberális világi eszmék és a nihilista kultúra nehogy beférkőzzön elménkbe, a füves okítás után gyorsan meglátogattunk egy 1800-as évekbeli missziós házat. Szép régi épület, ahol érdekesen, szerencsére mégis stílusosan keveredik az európai és a mexikói dizájn. 
Köszönhetően a dél-amerikai befolyásnak, az európaiaknál jelentősen színesebb alkotást láthattunk. Már-már kirívóan élénk dolgokat is szembe jöttek, igaz ezek nagy része a turista boltban volt megvásárolható. A képen látható kegytárgyak talán bizarrnak hatnak első látásra, de szerintem nem giccsesek, sőt kimondottan tetszettek. Ha nem került volna 3000 forintba egy tenyérnyi méretű fa kereszt, még vettem is volna, biztosan lenne helye egy szép nappaliban.