Busz

Kicsit furán viselkedett a fazon, meg majdnem úgy nézett ki, mint egy csöves, de mivel nem Buffalo elit negyedében ácsorogtunk (meg hát ugye én se voltam sokkal különbül felöltözve) éppenséggel nem tűnt gyanúsnak. A buszmegállóban várakozva valószínűleg a szél sem felém fújt, így engem is meglepetésként ért, hogy a járműre felszállva hirtelen sok lett a hely a csávó körül. Meg a kéthetes ázott kutya szag is villámgyorsan körbelengte azt pár köbméternyi légtömeget. Munka után mindenki nyűgös, fáradt, menne már haza, úgyhogy maradtunk a buszon, húztuk a szánkat és kussoltunk. 

A buszmegállót jelző táblától 1 méterre álltam, az út széléhez nagyon közel, de a sofőrnek mégis alig akaródzott megállni. Integettem, mint a hülye, rohantam utána, épp, hogy elcsíptem. Alig megyünk két megállót, ott hagy egy komplett csoportot a váróban, majd nem sokkal később, egy szerencsétlen ázsiai fickónak Whoopi Goldberg méretűre kerekednek a vágott szemei, de hiába szugerál, a busz lazán tovahussan. Mondom, ember, ott hagytad a jappót a megállóban, mit csinálsz? Erre jött a válasz, hogy esetleg le akarok-e szállni? Nem, nem akartam, inkább kussoltam.

Kevesebbet aludtam este a kelleténél, úgyhogy álmosan szálltam fel a buszra. Sebaj, volt már ilyen, régen ki van tapasztalva, hogy lehet kellemeset szunyókálni a 25 perces út alatt. Busz végében leül, kapucni felhajt, kéz kitesz, fej ráhajt, szunya bevág. Vághattam, hiába. Az előttem lévő ülésen folyamatosan karattyolt egy afro csaj, idegesen mesélte a telefonba, hogy a fia mennyit gépezik, az apja hogy mászott be az ablakon a házba, a lánya mit panaszkodott, stb. Folyamatosan, egész úton! Magamnál jobban már csak a vonal másik végén lévőt sajnáltam. Előrementem a busz legelejébe, de még ott is hallottam. Nem akartam balhét, nem szóltam, pedig jól beindította a napomat, mégis kussoltam.

Sebaj, kipattant a megoldás. Bosszút forralok. Szó szerint. Már rogyog a babfőzelék a lábosban. Csülök nélkül, babérlevél nélkül. Tisztán, durván. Egész hétvégére meglesz az ebéd, jól betankolok, aztán majd leshettek. Ne aggódjatok, szépen kussolni fogok...