Washington D.C.

      A washingtoni nagykövetség (gyönyörű cocialista dizájnos épülete) egy Homecoming Forum nevezetű rendezvénynek adott otthont április 17-én, ami az USA-ban élő/tanuló/dolgozó magyaroknak hivatott közösségi élményt nyújtani. Egy kis barátkozás, némi kapcsolatépítési lehetőség, hangulatos borkóstoló :) Helyzetjelentés az itteni fővárosból.

     Egyik buffaloi magyar ismerős - pont az utazás napján - megkért, hogy fuvarozzam a két csemetéjét ide-oda, mert ők nem érnek rá. Reggel bepakolták a gyereküléseket a kocsiba, én intéztem a dolgomat, közben kiderült, hogy az akcióból végül nem lesz semmi, úgyhogy késő délután ki is vették az üléseket. A bökkenő csak az volt, hogy elfelejtették megemlíteni, hogy az egyik gyomorinfluenzás kölök  az előző nap ültő helyében sugárban telehányta apuci autóját a gyereküléssel együtt, amit aztán az én kocsimban szellőztettek ki...

     Na, mindegy, illatosító be, ventilátor fel, ablak le, irány D.C. Messze van, majd' 800 km, ezért csak hajnalban értünk oda, alvás alig, reggel sietés, keressük a nagykövetséget. A helyszínen virágszőnyeg fogad (csak mert hetek óta nem söprögettek...), a fórumot Szombati Béla nagykövet nyitotta, kiváló angolsággal és hamisíthatatlan magyar ő-zéssel; szóval látványosan nem készült, de tűrhetően improvizált. Meghallgattunk még néhány magyar kiválóságot, úgy mint NASA-mérnököt, őssejtkutatót, pszichiátert; ettünk-ittunk egy finomat és  én egy kicsit furán éreztem magam, mert nagykövetet, attasékat, kutatókat jobbára csak a médiában lát az ember, most meg ott ültek két székkel arrébb és egyáltalán nem jártak a fellegekben, nem voltak elszállva maguktól, ugyanolyan hétköznapi emberek mint mi, csak talán egy kicsit többet tettek már le az asztalra :)

Mindenki egy nyelvet beszélt, szó szerint és átvitt értelemben is: a tudomány, a fejlődés, a kapcsolatteremtés és a lehetőségek nyelvét.  Egy pillanatra tényleg elhittem, hogy akár még nekem is sikerülhet. valami hasonló. Kaptam egy kis ízelítőt Amerika jobbik feléből. 

     Késő délután minimális városnézésre is maradt idő és gyorsan megállapítottuk, hogy Washington a magyar fővárossal ellentétben nagyon tiszta, nagyon zöld és még a kutyasétáltató emó suttyók is felszedik a csúnyát, ha végzett a blöki.

     Este borkóstoló, a hétvége talán legjobb műsorszáma :) Egyik finomabb volt, mint a másik, sajtok is kiválóan voltak válogatva, csupán egyetlen szomorú tény árnyékolta be az estét, nevezetesen az USA-ba irányuló magyar bor export katasztrofálisan elkeserítő állapotban van, pedig jobb sorsra lenne érdemes, hiszen kiváló nedűink vannak.

     Vasárnap a magyar misén újabb honfitársakkal találkoztunk, meghívtak agapéra és a maradékot el is csomagolták. Tudták, hogy a csóró diákoknak jól jön :)