Tisztíccsa

Zsolti barátommal - nevezzük őt így, a jövőbeni sértődések elkerülése érdekében :) - egyik ismerősünknek segítettünk amolyan házfelújítási munka félében. Alkalomhoz illő festékes mackó nadrágban, lyukas pulóverben, kezünkben uzsidobozként funkcionáló nejlon zacskóval érkeztünk a helyszínre. A jó munkás embernek kijáró fél liter kakaó, 3 kifli, 20 deka párizsi kombináció Amerikában nem divat, így kénytelenek voltunk beérni a helyi sajátosságokkal. A körülményekre való tekintettel tehát nyilvánvalóan nem a bécsi etikett viselkedési mintáit vettük alapul, de azért így is akadt, mi kicsit szúrta a szemem. Zsolti barátomat egyszer csak azon kaptam, amint egyik mutató ujjával felszólítás nélkül elkezdte vakargatni az orrsövényét. Belülről. Kevésbé szokott zavarni az ilyesmi, feltéve, hogy tőlem tisztes távolságban zajlik. Namerthogyugye a fél méter nemcsak, hogy nem tisztes távolság, de már-már az intim szféra határát súrolja. Első meglepettségemen túljutva, kikerekedett szemekkel, látványosan elkezdtem bámulni, hátha Zsoltika észreveszi magát. Mivel ez nem történt meg (sőt még inkább átszellemülve koncentrált a helyes kéztartásra), én kissé zavarba esve, ám nem titkolt nevelői célzatú hangsúllyal, a következő kérdést tettem fel:

- Zsolti, adjak zsebkendőt?

Erre ő, a turkászásból fel sem nézve, rezzenéstelen arccal és olyan őszintén, mint a ma született bárány, csak ennyit felelt:

- Köszi, nem kell, ez csak száraz takony.

És egy laza mozdulattal a sarokba pöccintette...

Zárásként kérem tekintsék a témához kapcsolódó videót :) Jégcsap!