Eme neves ünnep alkalmából szeretnélek sok-sok szeretettel köszönteni a távoli Buffaloból. Különösen örömömre szolgál, hogy a blog történetének első kommentje, ami történetesen a washingtonos bejegyzéshez íródott, Tőled született. Igaz, kicsit úgy érzem magam, mint a fals hangokkal zongorázó fiú az iskolai évzárón, akinek látványosan csak az anyukája tapsol a műsorszám végén, székéből azonnal felpattanva; imigyen fokozva szegény gyerek színpadon elszenvedett amúgy is kínos pillanatait. De ne aggódj, már sokkal jobban viselem mint régebben, egyáltalán nem vagyok úgy, sőt sehogysenem :) kiakadva a "túlzott" ragaszkodástól, mint például, amikor a műanyag fakanalakat hoztad a kollégiumba Óvárra (ezúton is szeretnék bocsánatot kérni az akkor viselkedésemért). És lám, az öregek is tanulnak, figyelik csemetéik érthetetlen rigolyáit, próbálják szeretetüket ügyesen, furfangos módon gyermekeikhez juttatni. Értékelem tehát a rejtett kommentálást, ügyesen csináltad, büszke vagyok Rád :) Csak a technikai csavarnak köszönhető, hogy mégis felfedődött kiléted, de ez igazán nem rajtad múlott. Lassan azért nekem is leesik, hogy igazuk volt a nálunk nyaraló gazdászoknak, amikor az mondták: - Kistáska, tök jófej szüleid vannak!
Mertmivelhogy Bányai Gábor élesen kritizálta a "Kati néni" megszólítást, ráadásul komoly politikai potenciált szerzett az elmúlt években,gondoltam nem teszem ki magam felesleges atrocitásoknak és maradok a kedvesebb hangvételnél. Ennek biztosan Te is jobban örülsz :)
Szeretettel,
Balázs fiad
1 megjegyzés:
Nagyon jól esett az anyáknapi köszöntés ilyen, különleges formája. Még egy hóhapja sem gondoltam volna, hogy majd blogból fogok értesülni eseményekről. Eddig csak Gyurcsány blogjáról hallottam, de arról aztán sokat. Ahhoz nem voltam elég elszánt, hogy olvassam is. Nem tudtam, mire jó ez? Most már tapasztalom. Anya
Megjegyzés küldése