Templomos

Édesanyám panaszkodott, hogy milyen csúnyát irtam korábban, ezért most átesek a ló másik oldalára, nagyon visszafogom magam és megemlékezünk valami kevésbé polgárpukkasztó újvilági élményről.

Vasárnap ismét misén voltunk az egyik buffaloi fősuli templomában. Magyar szemmel már az is fura volt kicsit eleinte, hogy egy főiskolának külön temploma van. Aztán láttuk, hogy az egyik egyetemnek is van, meg másik fősulinak is, meg a... Szóval most már nem olyan meglepő. A korábban itt tanuló magyar diákok tradicióját folytatva egy esti szertartásra ültünk be fél 10-kor; amolyan diákmise félére.

Az amerikai diákság nem nagyon viszi túlzásba az alkalomhoz illő öltözködést, de ezen már annyira nem lepődünk meg. Mackónadrágban és susogós melegitőben itt nem gáz misére menni, még akkor sem, ha lábujjközös strandpapucsot húznak hozzá. És a ministráns fiún sem botránkozunk meg, ha AC/DC-s pulóverben perselyezik. Plebános úr sikeresen felül múlta tavalyi plüss majmos predikációját, ugyanis a múlt héten egy méteres zsiráffal a hóna alatt és további 8 - szintén plüss - jószággal a környezetében szónokolt az ifjúságnak. Amúgy nem panaszkodom, egy élmény volt; a kórus ismét jól muzsikált, Megasztárokat megszégyenitő szólamok, szólisták, vokálok egy hegedű és egy zongora társaságában. Vizsgaidőszak kezdődik, igy a papbácsi a vizsgázókért ajnálotta a misét, valamint a záró áldásban is megemlékezett róluk. Imigyen: "És áldd meg Uram azokat, akik vizsgára készülnek és dolgozatokat írnak. És azokat is, akik olvassák..." Úgy legyen, ámen :)