Lapozó

Cleveland, joystick, salsa

 Asszem "alkotói válság" van :) Legalább is, ha nagyképű akarnék lenni, biztos erre fognám. Valahogy nem akaródzik kiadni magamból két értelmes mondatot se, vicceset meg pláne. Vagy azért van, mert megint tök jó volt minden Clevelandban és nem tudok sok újat mondani a tavalyi partyhoz képest vagy mert kezd már betenni a sok munka, meg sulis elfoglaltság és a kedélyes írogatás nélkül is bőven el vagyok havazva. Megen fél 1 van, olyan hajnali fajta, reggel újra kelés korán, de még bennem a kávé, ami a feszített tempójú beadandó írásához szükségeltetett. Na, azért az idei Magyar Bál semmiképp sem maradhat ki, nagyon jól éreztük magunkat. Már pénteken estére összeverődött a banda és indultunk a Pigniczky-féle ruhakölcsönzőbe, ahol ismét egy rakat szmoking, magyar ünneplős ruha, báli cucc férfiba-nőbe fogadott minket. Amíg a lányok próbálhatták a rájuk valót, mi a két tízen éves gyerekkel játszottunk autóversenyzőset, olyan joystickkal, ami be se volt dugva a gépbe... Mondanom sem kell, csunyául meg lettünk alázva. A verseny hevében észre sem vettük, hogy a legkisebbik gyerek, a lány, fáradtságtól vezérelve és szülői, testvéri kontroll híján szépen megalmolt magának  a sarokba, összehúzta kezét-lábát és jóízűen nekifogott aludni, mint egy jószág a szénakazalban. Konkrétan csak egy szőke hajpamacs világított ki a kanapé meg a fikusz mögül. Miután mindenki összeválogatta magának a méretben igen, de színben és stílusban közel sem hasonló darabokat, elköszöntünk, leléptünk és meg sem álltunk a belvárosi salsa klubig, ahol péntek este lévén élőzene, latinos figurák és non-stop tánc fogadott minket. Élve a lehetőséggel mindenki elsajátított pár alaplépést, aztán úgy megtetszett a buli, hogy háromszor indultunk el hazafelé és végtére is csak azért hagytuk el a placcot, mert felkapcsolták a villanyt. Szombaton tiszteletkörök és pár váltózó mértékben érdekes előadás (a Tőkés Lászlós, romániai forradalmas, orosz titkosszolgálatos, összeesküvéselméletes példának okáért kifejezetten tetszett), némi lánymentési akció, majd képzőművészetes kiállitás, végül irány a bál. Jót ettünk, ittunk, mulattunk, ismét ezer hála a cleveladni szervezőknek, hogy gondoltak ránk. Vasárnap még visszavittük a szép ruhákat a "kölcsönzőbe" és ráadásnak kaptunk egy finom magyaros ebédet; sör-bor-pálinka majd sonka-kolbász-szalonna és már meg sem kellett állni hazáig.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Azt hittem, hogy a bálra "simabőrű"-vé válsz?! Szerintem nem előnyös ez az "ábrázat".Így aztán még véletlenül sem vet szemet rád egy lány sem.

Megjegyzés küldése