A kelták és a ragadozók

Torontóra mondják, hogy kicsit európai város, legalábbis európaibb, mint Buffalo, vagy Chicago. Amolyan sziget a nagy amerikai tengerben. Az építészethez nem nagyon értünk, elhisszük, amit mások mondanak, de a lányokat elnézve határozottan otthon éreztük magunkat, kicsit honvágyunk is támadt. Toronto Kanadában van ugyan, de a határátlépés elég egyszerű, végig autópályán mehetünk, az egész megvan másfél óra alatt. Egyik magyar diák szerzett három áron aluli jegyet egy kosár meccsre, igy megnézhettünk egy igazi NBA mérkőzést a Toronto Raptors és a Boston Celtics előadásában. Megcsodálhattuk, hogy az öreg Shaquile O'Neal, hogy gyűri labdát még 38 évesen is. Én meg azt hittem, már rég nyugdijas. Meccs előtt meglepődtünk kicsit, hogy a stadion előtt se rendőrök, se kordon, se semmi. Sőt a Toronto és a Boston szurkolói egy szektorban, egymás ültek, a szünetben ugyanannál a söntésnél álltak sorban és ugyanazokkal a csinos csajokkal fényképezkedtek, mindenféle balhé nélkül.

A jó hangulatú meccs alatt mi is megkívántuk az árpadzsúszt, de amikor megláttuk, hogy egy pohár kommersz sör 1200 Ft, a műanyag palackos Miller meg 1500, akkor gyorsan rájöttünk, hogy nem is vagyunk annyira szomjasak... A fényképek kínai barátunk, Wenjie, jóvoltából születtek, aki mellesleg párttag odahaza. No, nem annyira meggyőződésből, sokkal inkább jövőbeni karrierje reményében; ott még így működnek a dolgok.

Mindenesetre Toronto jó helynek tűnt, bár várost nézni nem sok időnk volt. A meccs után még felmentünk a CN toronyba, amit annak idején Kanada ipari erejének demonstrálására építettek (micsoda komcsi duma) és máig a világ legmagasabb tornya. Már besötétedett, mire felértünk, így nem tesztelhettük le a liftes kislány állítását, mely szerint szép időben és világosban hazáig elláttunk volna.