ITT-OTT

Tőlünk - amerikai szemmel - nem is annyira messze, bő 600 km-re van egy jó kis hely, ahol a Magyar Baráti Közösség, már egy ideje, minden nyáron megrendezi az ITT-OTT Találkozót. Idén meghívtak minket is, buffaloi magyar diákokat. Volt is kedvünk ellátogatni egy unalmas, magyarkodós nyugdíjas partira, meg nem is. De inkább nem. Persze, ha már invitálnak, meg vendégül is látnak, meg kedvezményt is adnak a szállás árából, sőt még előadni is felkérnek minket, akkor azért elég nehéz értelmes kifogást találni. 

Nyögvenyelősen indultunk el, de amikor hajnalban megérkeztünk, fokhagymás-tejfölös lángossal meg sörrel vártak minket a korunkbeli fiatalok; gyorsan rájöttünk, hogy a nyugdijas találkozót eléggé benéztük és kicsit el is szégyelltük magunkat a feltételezést illetően. Csak három napot volt szerencsék eltölteni a Reménység Tavánál, de legszívesebben maradtunk volna még.

Délelőtt előadások, délben ebédmeghívás és degeszre evés, délután strandolás, este "nótázás, mulatozás". Ráadásul, kiderült, hogy a baráti együtt hányás közösség kovácsáló ereje nélkül is lehet kapcsolatot teremteni és haverkodni, úgyhogy a nagy örömködéseknek meglepően kultúr hangulata volt.
Persze nem múlt el dráma nélkül ez a pár nap sem, menet közben az egyik emelkedőn a kocsi ösztökélése szándékából odapöccintett (padló)gáz fröccs meglehetősen váratlan hatással rukkolt elő. Az emelkedőre gond nélkül felértünk ugyan, de valami mégsem stimmelt. Kétezer alatti fordulaton is olyan hangja volt a járgánynak, mint amikor egy 80 éves tbc-s láncdohányos krákogva köhögi fel a reggeli slájmot a visszhangos lépcsőházban. Mint később kiderült, a kipufogócső elejében oly' mértékű folytonossági hiány keletkezett, hogy funkcióját tekintve gyakorlatilag az első kerék vonalában véget ért a rendszer.

A hátrébb lévő csőmaradék pedig csak úgy unatkozott a kocsi alján. Ennek persze örültünk, mert unatkozás helyett le is szakadhatott volna, fejjel előrefelé, hogy aztán menet közben az aszfalton megtámaszkodva felnyomja magát a csomagtartóba vagy a benzintankba. Ezt a kis közjátékot szerencsésen megúsztuk, sőt a kocsi üzemképes maradt, ráadásul a végén még a csövet is összeraktuk, így szerviz nélkül szépen haza is tudtunk jönni. Jövőre, minden szándékunk szerint, megyünk vissza.