Majális

Buffalo alapvetően nem tartozik a gazdag, közkedvelt amerikai metropoliszok közé, mégis elmondható, hogy a maga módján élhető, szerethető, olcsó város; főleg diákszemmel, néhány éves távlatokban. Egy rövid városnézés keretében a minap kilátogattunk a Buffaloi Csirkeszárny Fesztiválra, mert hogy errefelé nagy divat a csirkeszárnyak ezerféle módon történő fogyasztása. Természetesen, kihagyhatatlan amerikai módon, borzasztóan műanyag szószokkal, tengernyi kecsappal és minden más - európai szemmel elképzelhetetlen - módon elrontva. Szerencsére találtam egy sátrat, ahol lehetett marha húsos szendvicset is kapni :) Maga a rendezvény olyan, mint nálunk a majális a parkban, csak éppen tesco virsli helyett tápos csirkeszárnyat, sör helyett pedig light kólát fogyaszt a kedves a vendég. Panem et circenses; ez itt is divat. Ennél sokkal lesújtóbb látvány fogadott azonban a belváros sétálóutcáján. A valaha szebb időket is látott Buffaloban szép számmal találhatók majdnem felhőkarcoló méretű toronyházak, patinás régi épületek, új(szerű) üvegpaloták, stb. Minden adott tehát egy kellemes belvárosi hangulathoz. A városgazdák annak rendje, s módja, szerint, ebben a környezetben elkerítettek egy utcát a forgalom elől, szépen letérkövezték, csak a villamost engedték be, az utca mindkét oldalán pedig üzlethelyiségek vetették meg a lábukat. 

Az eredmény pedig egy kihalt, szemetes, unalmas utca lett, néhány turkáló szintű, de leginkább lelakatolt, csődbe ment üzlettel. Miért is? Egyszerűen azért, mert ez egy sétálóutca, vagyis kocsival nem lehet bemenni. Márpedig ahova kocsival nem lehet bemenni, oda az amerikai nem is fog bemenni.