Lapozó

Szemes

Alapjában véve, feltételezem, senki sem rajong kifejezetten az injekciókért. Sőt léteznek olyan területek az ember testé(be)n, ahova még az ellenségünknek se kívánnánk egy kiadós szurkálást. Na jó, talán az ellenségünknek igen, sőt, akkor már egy jó nagy lób***ó tűvel, hiszen úgyis megérdemli, legalábbis, ha nagyon haragszunk rá ugyebár. Ellenben magunknak nyilvánvalóan nem szeretnénk, még ha fizetnének érte, sem. Aztán amikor (Amerikában) az emberek nyugdíjasok lesznek, akkor nemcsak, hogy önként és dalolva kocognak érte, de még fizetnek is. Másfél - két havonta, 400 000 forintot, csak a gyógyszerért... Mert ugye, ha választani kell a megvakulás és a szeminjekció között, akkor már talán inkább az utóbbi. Persze, akinek van a zsebében annyi, hogy egyáltalán eljut a választásig. 
Forgách doktor (ő alapította a buffaloi-magyar ösztöndíjprogramot) retina specialista és előszeretettel ad szembe szurit. Szerencsére fel szokott venni éppen itt tanuló magyar diákokat gyakornoki munkára, akik így megismerkedhetnek a szakma intimebb oldalával is, ami eleinte kissé morbidnak hat, aztán idővel rá lehet érezni a bájára. Persze többnyire nem leszünk szemorvosok, de legalább legálisan és normális órabérért dolgozunk, ami mindenkinek jelentős előrelépés az addigi tengődéshez képest; és persze kicsit belelátunk az itteni egészségügyi rendszerbe. Egyszer még ez is jól jöhet. Alább egy hatásvadász videó látható, kiváló zenei aláfestéssel. Különösebb kommentár nem is szükséges hozzá, gyomor talán annál inkább. Avagy ilyenek a munkás hétköznapok.


Hát akkor, szép hetet mindenkinek :)


1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nagyon érdekesnek találom ezt a tevékenységet, Amerikában minden más. Itthon kevesen engedhetnék meg maguknak ezt. Jó, hogy ilyet is megtapasztalsz. S.K.

Megjegyzés küldése